Zala dombok

Zala dombok
Zalai dombok ölelésében..

2011. július 22., péntek

Kukorica…, mint növényi gyógyszer.


A kukoricát mindenki ismeri, a mezőkön egész táblákat alkot, nagyban termesztik. De nem csak a kukoricaszemet élvezhetjük, hanem gyűjthetjük a kukorica szakállt (bajuszt), hiszen gyógyhatással rendelkezik.


Gyűjtése: Július.-augusztus gyűjthetjük a szakállt (bajuszt) A buroklevelek alatti, belső, egészséges, szép sárgászöld színű szálak a gyógyászati szempontból értékes részek . Leszárítjuk, mely1:8 arányban szárad. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítjuk. A szárítás után fontos, hogy száraz helyen legyen elraktározva.
Szárított állapotban teának használják.
Hatóanyaga: A kukoricabajusz szaponint, cseranyagot, barna és sárga színanyagot, zsírosolajat, karvakrol illóolajat, pentozánt és keserű glikozidát tartalmaz.
Gyógyhatásai:
A kukorica szakáll (bajusz) kitűnő szer hólyagbántalomnál, hólyaggörcsnél, vesebajnál mivel vizelethajtó és húgykőoldó hatású. Valamint cukorbaj ellen.
Kimutatott foszforsó tartalmánál fogva hátgerincfájásnál előnyösen használható.
Köhögésnél a bajuszt rendszerint a kukoricaszemmel együtt főzzük meg és leszülve cukorral vagy mézzel ízesítjük és forrón adjuk a betegnek.
A kukoricabajusz kissé élénkítő hatású, de kivonatával májelégtelenséget, magas várnyomást is kezelhetnek.
Tea készítés: 3 dl vízre 10 gr. kukorica bajuszt vegyünk, 1-2 percig főzzük. Mézzel és citrom levével ízesíthetjük.
Teakeverékek gyakori alkotórésze, mint a cukorbetegségek elleni, a diétás és a vizelethajtó teának. 


A kukorica, mint a kultúránk része.

Az újvilág őslakói legalább ötezer esztendeje ismerik a kukorica gyógyhatásait. A szentként tisztelt növénynek gyógyerőt tulajdonítottak, a bibeszálakból (bajuszból) vízhajtó főzetet készítettek, ödémák, húgyúti betegségek kezelésére használták.     
Az indián legendák szerint a kukorica egyenesen a mennyből szállt alá a Földre egy isteni lény képében. A maják eredetmondája szerint az istenek kukoricakásából alkották meg az első embereket.
A kukorica elterjedésével az indiánok életmódja gyökeresen megváltozott. A nomád életmódot folytató törzsek letelepedtek, gazdálkodtak, és a kukorica érdekében bonyolult öntözőrendszereket, gabonatárolókat és templomokat építettek. A papok pompás szertartások keretében áldoztak a kukoricaistennek, sok helyütt még emberáldozatokra is sor került.

Az évezredek során több száz különféle kukoricafajtát tenyésztettek ki: kemény, lisztté őrölhető fajtát, puha csemegekukorica-fajtát és takarmányozási célra alkalmasakat.

A kukoricát minden formában fogyaszthatjuk, így frissen is. A csemegekukoricát "tejesre" éretten esszük, ilyenkor a legédesebb. Puha szemeit vajban meg is piríthatjuk, vagy főtt torzsájáról lerágcsálhatjuk. A kukoricalisztet vagy durvább őrleményét, daráját tejes kásához, süteményekhez vásároljuk. A kukoricaszemekből, vagyis magvaiból ízletes főzelék, saláta is készül. Fűszerezésére a bors vált be legjobban.
A kukoricacsírából előállított olaját egyre gyakrabban alkalmazzák étkezési célokra, saláták, főzelékek ízesítésére. Ügyelni kell azonban arra, hogy főzni nem szabad vele, kizárólag már tovább nem főzendő ételekhez adható.

Gyermekeknek, kismamáknak a kukorica és csíraolaja az egészség megőrzése érdekében értékes táplálék.

Népies elnevezései: törökbúza, tengeri, málé



Néhány kukoricás étel a zalai paraszti ételek közül.
(forrás a  Vasi, zalai parasztételek és házi tartósítás kiadvány. Szerző: Ábrahám Gézáné)

Kukoricapolenta: 1 csésze tejföl, 3 tojás, 2,5 csésze kukoricaliszt, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál zsír, 1/2 csomag vaj vagy 4 evőkanál libazsír.
 A tojásokat a tejföllel kikeverjük, megsózzuk, hozzáadjuk a kukoricalisztet, és újra jól kikeverjük. (Ha híg lenne, liszttel sűríthetjük.) Egy ruhaszalvétát úgy tegyünk egy mély tálba, hogy a sarkai kilógjanak. A szalvétát megzsírozzuk, és a kukoricás keveréket beleöntjük. A szalvéta sarkait összekötjük, a csomóba fakanalat dugunk, hogy a fazék szélén fennakadjon, és lobogó sós vízbe engedjük. 3/4 óráig főzzük. Ha megfőtt, a szalvétát kiemeljük, és a benne lévő potentát gyúrótáblára borítjuk. Erős cérnával szeletekre vágjuk. Forró libazsírral vagy vajjal megöntözzük. Reszelt sajttal meghintve tálaljuk. Sajt nélkül vadas húsokhoz köretnek is adhatjuk.

Kukoricagáníca 1/2 kg kukoricaliszt, 1 liter tej, tojásnyi zsír, só.
 A kukoricalisztet egy ép zománcú lábasba tegyük. Folytonosan keverve pirítsuk meg. Amikor már sötét sárga színű, engedjük föl gyengén sózott, forró vízzel (kb. 1/2 liter), és kanállal aprítsuk el. Forró zsírral- locsoljuk meg, és addig keverjük, amíg apró nem lesz. Forralt tejjel fogyasztják. Aki szereti, hideg tejjel is fogyaszthatja. De csak annyit öntsünk le tejjel, amennyit azonnal elfogyasztunk. Régen téli étel volt. Adhatjuk köretnek vadhúsokhoz, különösen a Gombás őztokányhoz

5 megjegyzés:

  1. Ó! A gánica!Édesanyénk vérbeli zalai volt (Hahót), sokszor készített a kukoricalisztből ilyent, és kukoricaprószát is....még a számban van az íze....

    VálaszTörlés
  2. Annaliz!Örülök, hogy emlékeket idéz a gánica!
    Az én édesanyám is szokott készíteni csak búzadarából(Búzagánica)Egyszerűen és gyorsan elkészíthető ételek voltak.A munkahely, háztartás, kert, hegy-szőlő mellet bizony kevés ideje jutott édesnek.Azért szokott finom kalácsokat sütni.

    VálaszTörlés
  3. Ne is emlegessétek a gánicát! Ez már izgatás!!! :))

    VálaszTörlés
  4. MJ..Hát.....
    Van olyan ismerősöm aki azt vallja a kukorica az állatoknak való.Úgy kell neki!Egy sor gasztronómiai élvezetről így lemarad.

    VálaszTörlés
  5. Mond meg nekik -persze tréfásan, nehogy harag legyen- amit már úgy is tudnak ők is.
    "A legnagyobb állat az ember." :)

    VálaszTörlés