Göcsej vidék jellegzetes gyümölcsei - a szilva.

Mottó:
„A gyümölcs és a gyümölcsfa ősidőkben szerzett kincse a magyarságnak, s a jövőben is éppúgy fog gyönyörködni benne, ép úgy részese lesz életének, mint a régi századokban.” (Rapaics Raymund 1940.)

A régi hagyományos vendvidéki, hegyháti, hetési, göcseji parasztporták képéhez hozzátartozott a házakat körülvevő gyümölcsös, valamint a házaktól távolabb, a meredekebb domboldalakon kialakított kaszáló gyümölcsös, mely mindmáig a tájkép egyik jellegzetes alkotó eleme.
Gyümölcsöseink nagyon sok régi fajtát őriznek. Sajnos ezen idős fák többsége elöregedett, pusztul, helyükre sokszor a faiskolákból új – e tájban idegen - fajták kerülnek, s a kaszáló gyümölcsösök területe is negyedére, harmadára csökkent.

A göcseji gyümölcsészetet a hihetetlen sokszínűség jellemzi, de ebből a választékból kiemelkedik a szilva és annak sok fajtája. Hajdanán a különböző szilva fajtákat külön ültették azért, hogy amikor pálinkának összeszedték, már ne kelljen válogatni.  

Régi hagyományos fajták:

Búzaérő szilva
Legkorábban érő, kerek termésű szilva, már július elejére-közepére megérik. Héja pirosas-kékes színű, húsa zöldessárga. Nem magvaváló. Leginkább pálinkát főznek belőle.

Duránci szilva
Gyümölcse kerekded, héja kék, kissé hamvas. Húsa leves, zamatos, édes, gyengén savas. Nem magvaváló, kocsánya rövid, virága fagyérzékeny. Korán érik, már július közepén-végén. Lekvárt és pálinkát főznek belőle.

Besztercei szilva
Régi hazai fajtánk, első írásos említése 1522-ből való. Gyümölcse kicsi, középnagy, magvaváló. Héja sötétkék, hamvas fehér bevonattal. Kiváló ízű gyümölcs, néhány változata muskotályos. Szeptemberben érik. Felhasználása változatos, főleg lekvárt, aszalványt készítenek belőle.

Sárga szilva (sár szilva)
Hosszúkás a termése, éretlenül zöldes-citromsárga, éretten aranysárga, hamvas. Húsa is narancssárga, szép és édes. Magvaváló, július második felében érik.

Ezekből a régi fajtákból még gyerekkoromban én is fogyasztottam, hiszen Nagyszüleim Novai hegyi birtokán sok gyümölcsfa volt, különösen szilvafák. A szilvatermést ők is sokféleképpen hasznosították, fogyasztották mindennapi ételeiknek, Nagymama elrakta télire befőttnek, lekvárnak vagy savanyúságnak, megaszalta. A parasztság körében az aszalás nagyon elterjedt gyümölcstartósítási mód volt. Leggyakrabban a szilvát, körtét, barackot és az almát aszalták. Aszaltak napon, kenyérsütő kemencében és az aszalás céljára épített aszalókemencében is.

Nagyapa meg hordókba összegyűjtötte a lehullott érett szilvát, melyből jóféle Göcseji szilvapálinkát főzött.

Néhány a hétköznapok és nagy munkák szilvásételei közül.

(Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek kiadványából.)

Aszaltszilva-leves

2-3 marék aszalt szilva, kis darab fahéj, 3 púpozott kanál cukor, 1 dl bor, diónyi vaj, 1 pohár tejföl, 3 kanál liszt és só. Az aszalt szilvát langyos vízben többször átmossuk. Átmosás után 1 liter hideg vízben feltesszük főni. Hozzátesszük a bort, a cukrot, a fahéjat, kevés sót, és puhára főzzük. Tejfölben a lisztet simára elkeverjük, hideg vízzel hígítjuk, és a leveshez szűrjük. Kissé tovább forraljuk, és forrás közben a vajat hozzáadjuk, ízleljük meg, és ízlés szerint ízesíthetjük még cukorral vagy borral. Régen ez a leves karácsony előtti napon került az asztalra.

 Szilvalekváros derelye 1 kg burgonya, 30 dkg liszt, 1 tojás, 2 tojásnyi zsír, 1 bögre morzsa, diónyi vaj, 10 dkg porcukor, csipetnyi só, 1 bögre szilvalekvár. A burgonyát héjában megfőzzük, megtisztítjuk, és burgonyanyomón áttörjük. Hűlni hagyjuk, hozzátesszük a lisztet, a sót, a tojást, a vajat, és összegyúrjuk. Lisztezett gyúródeszkán vékonyra nyújtjuk. Az elnyújtott tésztát félbehajtjuk, megjelöljük, és visszahajtjuk. A tésztának az egyik felét kockákra osztjuk, és minden kocka közepére egy halom szilvalekvárt teszünk. A tészta másik felét ráhajtjuk, ujjunkkal lenyomkodjuk, és derelye-vágóval kockákra vágjuk. Sós vízben kifőzzük, közben a felhevített zsírban a morzsát aranysárgára pirítjuk. A derelyéket kiszedjük, lecsepegtetjük, előmelegített tálba rakjuk, a pirított zsemlemorzsával meghintjük, porcukorral tálaljuk.

Szilvalekváros kalács (5-6 személyre) 1 kg liszt, 2 tojás, 3 dkg élesztő, 2 tojásnyi zsír, 6-8 dl tej, 4 evőkanál cukor, só, 2-3 bögre szilvalekvár. A lisztet megszitáljuk, és mély tálba tesszük. Az élesztőt 1,5 dl langyos, cukros tejben feloldjuk. A liszt közepébe egy kis mélyedésbe öntjük az élesztős tejet, és kevés liszttel kovászt készítünk. Langyos helyen megkelesztjük. A tojást fölverjük, a kenéshez egy keveset elveszünk, és hozzáadjuk a maradék cukrot, az olvasztott zsírt, a sót és a tej egy részét. A megkelt kovászhoz öntjük, jól összekeverjük, és ha kell, a tejet apránként hozzáöntjük, jól kidolgozzuk. (Kicsit keményebbre kell a tésztát készíteni, mint a fonott kalácshoz vagy a kakaós kalácshoz.) Dagasztás után szórjuk meg liszttel, takarjuk le, és kelesszük langyos helyen egy órányit. A megkelt tésztát egy lisztezett gyúródeszkára borítjuk, és cipókra formálva könnyedén meggyúrjuk, Letakarjuk, és hagyjuk kelni 20-25 percig. A megkelt tésztát ujjnyi vastagra nyújtsuk, és az előre elkészített szilvalekvárral egyenletesen, legalább 1 cm vastagon kenjük meg. A két oldalát egyujjnyira hajtsuk be és csavarjuk föl, tegyük gyengén zsírozott tepsibe, és meleg helyiségben kelesszük 45 percig. A kalácsot tojással megkenjük, és nem túl forró sütőben egyenletesen sütjük. Ha hirtelen pirulna a teteje, takarjuk be vizes zsírpapírral, és így süssük 50-60 percig. Csak kihűlés után szeleteljük. 

Régen minden kenyérsütéskor sütöttek kalácsot is, a kemencében a kenyér mellett. Finom és olcsó tészta. Ugyanígy süthetünk diós, mákos kalácsot is. Mákból, dióból 40-40 dkg kell, cukorból 30-30 dkg. (Nem főzzük meg.) 

Diós-szilvás rétes 50 dkg darált dió, 1,5 kg kimagozott szilva, 30 dkg cukor, 1 evőkanál őrölt fahéj, 2 tojásnyi zsír. A kimagozott szilvát negyedekre vágjuk, a dió és a cukor felével összekeverjük. A kizsírozott rétestésztára a dió másik felét rászórjuk. A dióval kevert szilvát a tészta felére egyenletesen elterítjük, hogy ne legyen túl vastag. Rászórjuk a fahéjas cukrot és egy oldalról fölcsavarjuk, tetejét langyos zsírral megkenjük, kisütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk

Ecetes szilva hidegen Egy liter víz, 25 dkg cukor, kis darab fahéj, 2-3 db szegfűszeg, 1 teáskanál szalicil, 1 dl 10%-os ecet. A nem egészen érett szilvát óvatosan mossuk meg, csurgassuk le és rakjuk tiszta üvegekbe. Készítsük el a felöntő levet. A vizet a cukorral, az ecettel és fűszerekkel felforraljuk, ha kihűlt, hozzákeverjük a szalicilt és a szilvára öntjük. Dupla celofánnal lekötjük, és a helyére tesszük. Nagyon finom savanyúság, baromfisültekhez és rántott húsokhoz adjuk. A legjobb erre a célra az olaszkék és a besztercei szítva. Ugyanígy tehetünk el nem teljesen érett, de kemény őszibarackot is. 

S végül a kedvencem……….,édesanya mindig aszalt ilyen szilvát.

 aszalt szilva dióval töltve

Aszaláshoz egészséges, érett és nagyobb szilvát használjunk. Aszalása a szokásos módon történik, azzal az eltéréssel, hogy amikor a szilva félig megaszalódott, kinyomjuk a magját és helyébe egy negyed diógerezdet nyomunk és tovább folytatjuk az aszalást. Nagyon ízletes csemege, de apróra vágva kalács töltelékének is kitűnő.

Szilvás-mákos pite, ahogy én sütöm.