Zala dombok

Zala dombok
Zalai dombok ölelésében..

2013. március 23., szombat

Szeretjük a perecet!



Szeretjük a perecet! Sósan, sósan, jó ropogósan!


A perechez a legtöbb embernek szép gyerekkori emlékei kötődnek. Egy mozielőadás, egy nap az állatkertben vagy a vidámparkban. Mára a perec a többi rágcsálnivalóval szemben ugyan kicsit háttérbe szorult.
A fennmaradt írásokból tudjuk, hogy a kora középkorban olyan népszerű volt ez a fajta pékáru, hogy a legtöbb helyen perecet kínáltak az étkezésekhez, kiváltképp a vacsorához. Mivel kolostorokban és főleg böjti időszakban készítették a perecet, így az alapanyagok között csak a liszt és a víz szerepelt. Tojást, zsírt és tejet ezek a pékáruk nem tartalmazhattak.

Ahogy telt az idő, a perec úgy vált a Nagyböjt és a Húsvét szerves részévé. Sőt bizonyos fejtegetések szerint, a tészta hurkaiból kialakuló részek magát a Szentháromságot jelképezik.
Igen gyakori volt az úgynevezett lakodalmi perec is, amit kalácstésztából készítettek az esküvőkre.

Az ünnepek mellett hiedelmek is kötődtek a tésztához. A tészta sózása, magokkal való megszórása a perec élvezeti értékének emelésén túl az ártó szándékú szellemek távol tartását is célozta.
Süssünk Perecet!
Ez az önmagába visszatérő tészta igen sokféle módon és sokféle alapanyagból készíthető. Ha kelt tésztából készítjük, akkor dolgozhatunk sós tésztával, vagy a ma divatos édes, kalácsszerű alapanyagból is készíthetjük a könnyű, puha pereceket.
A klasszikus, sós perec esetében az elkészítés fázisában szóba kerülhet az esetleges fűszerezés (paprikával, kevés borssal, esetleg zöldfűszerekkel), a méretválasztás, a lehetséges lúgozás és a forma kialakítása.
 Aztán kérdés, hogy a megkent tésztát frissiben megszórjuk-e fűszerekkel, magokkal, esetleg nagyszemű sóval, vagy hagyjuk a sütőben megkelni és a már színesedő perecekre húzunk szép és klasszikusnak számító sócsíkokat. Bizonyos esetekben akár szendvicsalapként is szolgálhatnak a nem túl nagy és nem túl szellősre sikeredett perecek.


Sós perec recept 8 db
Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 3 dkg élesztő
  • 10 dkg Rama margarin
  • 10 dkg zsír
  • 2 dl langyos tej
  • 1 tk só
Tetejére
  • 1 db tojás sárgája
  • 1 ek liszt
  • 1/2 ek só,+ nagyszemű só
  • víz  kb.0.5 dl
Elkészítése:

25 dkg lisztet 2 dl tejben megfuttatott élesztővel kelesztünk 30 percig. A liszt másik felét a Rama margarinnal és zsírral elmorzsoljuk, hozzáadjuk a kelesztett lisztet,a sót. Jól összedolgozzuk és kis cipókat formálunk belőle.
A cipókból kb. 40 cm hosszúságú kis ujjnyi vastag csíkokat készítünk és pereceket formálunk.
Forró sütőben 220 C-on sütjük, amikor pirosodni kezd kb. 15 perc, megkenjük eleggyel, amelyet úgy készítünk, hogy 1 evőkanál liszt, és 1/2 evőkanál só és víz. Előtte tojássárgájával megkenjük a tetejét. Még 5 percig sütjük.
Sokáig elálló ropogós perecünk lesz.


4 megjegyzés:

  1. Hhmmmm! Bizony! Jó sósan, jó ropogósan! :))

    VálaszTörlés
  2. Tojássárgájával csak akkor kenjük le, ha már csurgatjuk rá a keveréket? Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva, én 12 perc után kivettem a tepsit és akkor kentem meg tojássárgájával,utána a keverék, meg a négyszemű só.
      Így jobban rákötött a só.

      Törlés
    2. Éva, még annyit, hogy hígabbra kell a sós-lisztes elegyet készíteni és akkor könnyebb rákenni.

      Törlés